Belize a második legkisebb közép-amerikai ország, Guatemala és Mexikó között a Karib-tenger partján.

Azért utaztunk el ide, hogy a nyugati félteke állítólag legjobb búvár és snorkeling terepét személyesen is megnézzük.

Először próbáltunk olyan helyet találni, ahol a klasszikus karibi tengerparti környezetben strandolás és a búvárkodás egyaránt abszolválható, ráadásul nem nagyon drágán.

Hosszas keresés, utánaolvasás, utazókkal folytatott személyes beszélgetések után azonban kiderült, hogy ez szinte megoldhatatlan feladvány Belize-ben. Minden paramétert mérlegelve végül a hátizsákos utazók kedvenc szigete, Caye Caulker mellett döntöttünk, és máig nagyon örülünk, hogy így tettünk.

Az egész amerikai utazásunk egyik legemlékezetesebb hetét töltöttük Caye Caulkeren, tele nagyszerű élményekkel.

Ezzel együtt fontos tudni, hogy a sziget mire jó és mire nem.

Amiben világszám:

– A víz alatti világ már a parttól 10-15 perc hajóútra is káprázatos.

– Caye Caulker a leglazább hangulatú hely, ahol Amerikában jártunk.

Nincs motoros közlekedés, a kis homokos utcákon csak bicajok és golfautók közlekednek. A falu tele van tipikus karibi, mindenféle élénk színűre festett faházakkal, ami igazán vidám hangulatot kölcsönöz neki. Minden van, ami az utazóknak kell (szállás, étterem, bolt, túraszervezők), de egyáltalán nincs zavaró tömeg, amin kicsit meg is lepődtünk, a „hátizsákos kedvenc” imidzs alapján rosszabbra számítottunk. És hát a hangulat meghatározó része, hogy itt tényleg minden helyi arc teljesen be van állva, nehéz olyan pasit találni a szigeten, aki nincs betépve, vagy nem éppen betép. Ettől annyira be van lassulva mindenki, hogy már csak ezért 100%-os telitalálat a sziget mottója: Go Slow. (Ami persze arra utal, hogy lassulj le, nyugodj meg, élvezd a pillanatot!)

Amire viszont Caye Caulker alkalmatlan, az a strandolás, ugyanis a szigeten nincsenek strandok.

Homokos tengerparti szakaszok ugyan vannak, de egy egészen kicsi kikotort strandtól eltekintve (aminek a partja stílusosan betonból van) mindenhol tele van a víz tengerifűvel, ami miatt fürdeni nem túl élvezetes. Caye Caulker tulajdonképpen két sziget, amit egy 20 méteres tengeri csatorna választ el egymástól. Ezt a helyet úgy hívják, hogy The Split, itt található a sziget leghíresebb bárja, a Lazy Lizard. Amikor itt jártunk (2017. április), éppen alakítottak ki egy strand-szerű medencét a bár mellett, úgyhogy ez valamit javítani fog a helyzeten, de akkor is igaz lesz: Caye Caulkeren strandolni nem lehet. Ezt az első napon felmértük, úgyhogy innentől a tengeri kalandokra helyeztük a hangsúlyt.

 

Snorkeling túrák

A snorkelinggel való kapcsolatom nem indult zökkenőmentesen, sőt. Életem első snorkel túráján Indonéziában annyira tengeribeteg lettem, hogy fél óra után ki kellett kötni miattam és aztán órákig nem tudtam megmozdulni sem, csak feküdni egy helyben és meredten nézni egy távoli pontot. Illetve néha elbotorkáltam hányni egy bokor mögé…

Az indonéziai rossz élmény annyira megmaradt bennem, hogy legközelebb csak 3 hónap múlva, Thaiföldön merészkedtem ki ismét a vízre. Nálam már csak Klau félt jobban ettől az egésztől, aki ekkor még nem csak hogy a mély vízbe nem nagyon mert bemenni, de kifejezetten parázott a halaktól, mérettől függetlenül. Aztán előzetesen jól lecsekkolva, hogy mennyire hullámzik a víz (alig), mekkora a hajó (nagy), Phi Phi sziget mellett elmentünk megint egy snorkel túrára.

Mikor beugrottunk a vízbe, sok száz színes halat láttunk magunk körül úszkálni. Ez nem spontán jelenség volt, hanem a túraszervezők dobtak nekik kaját a vízbe, amitől tényleg szó szerint százával érkeztek a roppant cuki sárga-fekete halacskák. Eleinte furcsa volt, hogy ott rajoznak mellettünk, hozzánk érnek, aztán egy idő után elkezdtünk úszni velük és a hajótól távolabb már természetesebb körülmények között is csodálhattuk őket.

Ez volt az a pont, ami mindkettőnknél megtörte a félelmeket, és elkezdtünk ráérezni, hogy a víz alatti világ mennyire elképesztően érdekes és lenyűgöző. Vettünk is két olcsó szerelést a túra után és onnantól kezdve fix program lett a napi 1-2 óra snorkeling. Pedig nem is láttunk semmi extrát, csak néhány érdekesebb halat. El is határoztuk, hogy ha még egyszer ilyen környezetbe kerülünk, akkor sokkal de sokkal többet fogunk hódolni ennek a hobbinak.

És akkor ugorjunk pár ezer kilométert balra és három évet előre!

Caye Caulker vízi élővilág terén egészen más kategória, mint bármi, amit korábban láttunk. A titok abban áll, hogy a parttól nem messze egy hatalmas korallzátony húzódik, ami azon kívül, hogy önmagában is gyönyörű látvány, elképesztő mennyiségben vonzza a mindenféle nagyságú, színű, formájú élőlényeket.

Próbálom néhány kiragadott élménnyel érzékeltetni, hogy mi minden történik itt az emberrel:

  • Teljesen normális, hogy random úszkálás közben feltűnik a kövek között egy cápa, vagy méltóságteljesen, komótosan elevez alattad egy több méter széles fekete rája. Igen, CÁPÁK ÉS RÁJÁK úsztak tőlünk karnyújtásnyira:) Nem egyszer, nem kétszer.
  • Egyszer eltávolodtunk kicsit a csoporttól és úszás közben felfedeztünk egy csodálatosan szép kis teknőst, akit úgy 20 percen keresztül követtünk egészen közelről. Nem ijedt meg, nem menekült, szépen nyugodtan ÚSZTUNK A TEKNŐSÜNKKEL.
  •  Van egy térség, ami fokozottan védett terület, ott a tengerfeneket egészen konkrétan SZŐNYEGKÉNT BORÍTJÁK BE A HATALMAS TENGERICSIGA-VÁZAK. Olyanok, mint amilyeneket a piacokon több ezer forintért árulnak díszként.
  • A sziget partjainál van egy hely, ahol másfél méteres tarponok (egy amúr-szerű halfajta) élnek csapatokban, és ha kilógatsz a csónakból a víz fölé egy kishalat, kiugranak érte és elveszik. Elég félelmetes, ahogy a KEZEDBŐL ETETED EZEKET AZ ÓRIÁS HALAKAT. És ha már kézből etetés: ha nem a víz fölé, hanem a levegőbe tartod a halat, akkor meg hatalmas vízimadarak kapják ki a kezedből.
  • Mi voltunk annyira szerencsések, hogy még TENGERI TEHENET is láttunk. Már vége volt a túrának, tartottunk vissza a partra, amikor egyszercsak a vezetőnk egy jó nagy világos körvonalra lett figyelmes a hajótól 20-30 méterre. Megálltunk és már ugrottunk is be a vízbe, 2 perc múlva pedig pár méterről néztük a leginkább egy bazi nagy rozmárra hasonlító tengeri tehenet békésen szunyókálni a vízben.

Ez pedig a tengeri tehén, sajnos csak  felülről:)

A túrák szervezőjét jó szívvel ajánljuk mindenkinek: Caveman. A félnapos túra ára 35 USD, az egész naposé pedig 65 USD volt fejenként.

Búvárkodás kezdőként

Gondolom az eddigiek után nem meglepő. hogy mindketten tartottunk a búvárkodástól. De ezt az élményt mindenképpen ki akartuk próbálni, lehetőleg anélkül, hogy egy többnapos búvártanfolyamot el kellene végeznünk.

Ezért kapóra jött, hogy az egyik szervező cég ajánl egy „introduction to scuba diving” nevű félnapos programot, amiben megismertetnek az alapokkal, és két merülést is tartalmaz (amiből a második 45 perc, 8 méter mélyen.) Mi a snorkelinget is imádjuk, pedig akkor csak felülről nézegeted az élővilágot egy búvárszemüvegben. Ehhez képest lemerülni a mélybe és ott úszkálni mindenféle tengeri élőlény között egy teljesen más, sokkal intenzívebb élmény, amit átélve teljesen megértjük azokat az utazókat, akik az alapján választanak nyaralóhelyet, hogy milyen merülési lehetőségek vannak a környéken. Tipikusan olyan sportról van szó, ami könnyen beszippant.

A túra során végig teljesen biztonságban éreztük magunkat. Úgy kezdődött, hogy egy fél óra alatt elmondtak és megmutattak mindent, amit az eszközök használatáról egy ilyen kezdő élményhez tudni kellett, majd a vízben 2 méteres mélységben ki is próbáltuk és begyakoroltuk a tanultakat. A négy fős csoportban csak ketten voltunk kezdő zöldfülűek, a guide mindvégig ott úszott velünk, folyamatosan figyelve, hogy minden rendben van-e. Úgyhogy Frenchie’s-t is nyugodtan ajánljuk minden erre utazónak, és ez nem csak a mi véleményünk, alaposan lecsekkoltunk minden céget előzetesen a TripAdvisoron és velük kapcsolatban majdnem csak a legjobbakat olvastuk.

Teljesen természetes, ha valaki elsőre tart a búvárkodástól. Mi nemhogy tartottunk tőle, de tele volt a nadrágunk. Mégiscsak lemész a víz alá és a lélegzésed egy géptől függ. De az a helyzet, hogy a félelmek legyőzése már önmagában egészen elementáris érzés, olyan sikerélmény, amire egy életen keresztül emlékszel és büszke leszel.

Távoli tájakon utazni többek között azért annyira fantasztikusan jó dolog, mert ilyen helyzetek sokaságába hoz és ezzel folyamatosan tágítja a világod, fejleszti a személyiséged.

Emellett a búvárkodás egy olyan csodavilágba enged betekintést, amit e nélkül a saját szemeddel sohasem látnál.

Úgyhogy ha megfordult már benned a gondolat, hogy kipróbálnád a búvárkodást, de a félelmeid miatt nem tetted, vágj bele! Erre pl. Caye Caulker egy tökéletes hely.

Ez a fél napos túra 115 USD volt fejenként.

A következő kis sztorit csak a közérdekű jellege miatt osztom meg: életünk első búvárkodását követően beültünk ünnepelni egy sörrel a Lazy Lizardba, ahol pár korty után elájultam. Ugyanis nem vettem figyelembe azt az egyébként nyilvánvaló tényt, hogy az ember a tengeren a víz közelsége és a folyamatos szél miatt nem érzi annyira, hogy milyen meleg van, de ettől még tűz a nap és nagyon sok folyadékot veszt. Amit nem célszerű minden átmenet nélkül alkohollal elkezdeni pótolni, mert az csak további vizet von ki a szervezetedből, és annak meg ájulás lehet a vége. Mint kiderült, ez a sörre is igaz.

Szóval hosszú tengeri kalandok után ne sört igyatok elsőre, hanem sok vizet. Egyébként amikor magamhoz tértem, már egy srác és Klau támogatott ki egy golfautóhoz, amivel 2 perc alatt elvittek orvoshoz. Aki fél óra múlva ki is nyitott, így a köztes időt nagyon tartalmasan ki tudtam használni a gyomromban lévő gonosz dolgoktól való megszabadulásra. A doki először kedvesen megpróbált meggyőzni, hogy feküdjek be egy kis infúziós kúrára, amit hasonló kedvességgel visszautasítottam, így abban maradtunk, hogy otthon veszek egy hideg zuhanyt, iszom sok Gatorade-et, és eszem valamit. Ezt tettem, és pár óra múlva már semmi bajom sem volt.

És amiért Caye Caulker leginkább szerethető: igazi laza, színes, lassú karibi hangulat

Belize nyilvánvalóan legnagyobb vonzereje a tengeri élővilág, az utazók döntő része ezért jön ide. És ez jól is van így, ahogy a korábbiakból kiderülhetett, e téren nehéz itt csalódni.

Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy nem siettünk sehová és különösebb elvárásaink sem voltak, úgyhogy az itt töltött egy hét alatt nagyon elkezdtük élvezni a homokos utcácskákon való biciklizést, a megszokott gyümölcsöshöz való visszajárást, az esti söröket, a tenger felől folyamatosan fújó szelet, a mindenféle rikító színűre festett faházakat. Összességében azt, hogy Caye Caulkeren lelassul az idő, és ha ezt egy ilyen paradicsomi helyen teszi, az marha jó tud lenni. 

Ja, és az sem mindennapi, hogy Caye Caulker cukrászdái közül a TripAdvisoron az első egy utcai sütiárus néni, “The Cake Lady“! Jelenleg 105 értékelésnél tart a mamma:)

Caye Caulker a halak nélkül is egy nagyszerű hely lenne, így meg minden bizonnyal a világ egyik legjobbja.

Megközelítés, közlekedés:
Caye Calukerre a guatemalai Tikalból érkeztünk. Először elbuszoztunk Belize City-be, ahonnan úgy óránként indulnak kompok a szigetre. Az egész transzfer így 33 USD-be került fejenként.


Caye Caulkerről Mexikóba utaztunk tovább, amire a hajós megoldást választottuk (a másik hogy komppal visszamész Belize City-be és onnan busszal tovább). A komp reggel indult Caye Caulkerről a mexikói Chetumalba, ahonnan a Yucatán minden nagyobb tengerparti városába indulnak buszok. A hajójegy fejenként 55 USD-be került. Chetumalban a kikötő és a buszmegálló között taxizni kell. A határátlépések nagyon flottul mentek a belize-i és a mexikói oldalon is. Természetesen ezek az országok is kitaláltak valami idegesítő adminisztrációs költséget: vízum ugyan nem kell, de Belize-ből kifelé fejenként 20 USD kilépési, Mexikóba belépve pedig 30 USD belépési díjat kell leperkálni…

Szállás:
Mint mindenhol Közép-Amerikában, Caye Caulkeren is az AirBnB adja a legjobb és legolcsóbb kínálatot. Az olcsó itt idézőjeles, Belize a drágább országok közé tartozik a térségben. Egy egyszerű, helyes kis kabint (szoba+fürdő+konyha) 60 dollár/éjszakáért tudtunk bérelni a központtól távolabb eső részen, és ez itt olcsónak számít.