Egy perui út tervezése során valószínűleg sokaknak az az egyik nagy kérdés, hogy hogyan lehet a Machu Picchu meglátogatását a lehető legjobb élménnyé tenni. Ebben a cikkben azt meséljük el, hogy mi hogyan csináltuk, és mivel nekünk hibátlanul sikerült, adunk is pár jó tippet.

Milyen túrákból lehet választani?

A Machu Picchut nagyon sokféleképpen meg lehet közelíteni Cuscóból, de alapvetően három verzió jöhet szóba:

  • egy hosszabb, 4-5 napos túra végén érkezel meg,
  • egy rövid, 2 napos túra második napján érsz oda,
  • egynapos kirándulás keretében keresed fel.

A második és a harmadik változatnak végtelen mennyiségű alfaját kínálják az irodák Cuscóban (pl. kisbusszal, autóval privát sofőrrel, vonattal, busszal-vonattal kombinálva, az Inka-ösvény utolsó szakaszára csatlakozva gyalog), míg az elsőre két főbb lehetőség adódik.

Mindig azt mondjuk, hogy sokkal nagyobb és intenzívebb az élmény, ha előtte megdolgozunk (vagy néha megszenvedünk) érte, ezért az első, hosszabb túrás változat érdekelt bennünket. 

A két legnépszerűbb út az Inka-ösvény (Inca Trail) és a Salkantay-útvonal (Salkantay Trek). 

Mi a különbség az Inca Trail és a Salkantay Trek között?

Kell-e előre foglalni?

Inca Trail: igen, szezontól függően 2-6 hónapra előre le kell foglalni a helyet, mert egy nap legfeljebb 500 embert engednek fel az útvonalra, beleértve ebbe a turistacsoportokat kísérő vezetőket, szakácsokat és hordárokat is.

Salkantay: csak néhány napra előre kell foglalni, vagyis elég a Cuscóba való megérkezéskor elkezdeni szervezni a túrát.

Mennyibe kerül?

Természetesen erre a kérdésre nincs egy darab egzakt válasz, az ár függ az időponttól, a csoport nagyságától, és mindenekelőtt az út során nyújtott szolgáltatás színvonalától. Erre a helyzetre is igaz, hogy olcsó húsnak híg a leve.

Inca Trail: egy átlagos méretű (10-12 fős) csoportban fejenként 700-900 dollár

Salkantay: ugyanakkora csoportban fejenként 300-500 dollár

Milyen hosszú a túra?

Inca Trail: 4 nap/3 éjszaka

Salkantay: 5 nap/4 éjszaka

Nagy a különbség az útvonalban?

Igen. Az általános konszenzus szerint az Inca Trail jobban karbantartott, sok helyen kialakított kőlépcsőkön lehet sétálni, és a tájon kívül kulturális élményt is ad, hiszen számos inka emléken visz keresztül. Ezen kívül meg szokták említeni, hogy míg minden más útvonal a Machu Picchu alatti kisvárosba, Aguas Calientesbe vezet, ahonnan másnap reggel fel kell lépcsőzni a bejáratig, addig az Inka Trail a Machu Picchu feletti hegyoldalon, az ún. Nap Kapunál ér véget, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a romokra.

A Salkantay trek a nevét a 6271 méter magas Salkantay hegyről kapta. Az első két napon ennek a hatalmas hegynek a közvetlen közelében vezet az útvonal, ezért ezt a szakaszt a zordabb – de fenséges – havas sziklacsúcsok látványa dominálja, nem a Machu Picchut ábrázoló képekről ismert zöld hegyoldalak. A harmadik és a negyedik napon már alacsonyabban visz az ösvény, itt a növényzet is bujább. Emiatt a kettősség miatt a Salkantay útvonalon a táj változatosabb, mint az Inka Trailen.

Mennyire nehéz a túra?

Mi csak a Salkantayt csináltuk, úgyhogy arról biztosan tudjuk állítani, hogy vannak nehéz részei (különösen az első két napon), de a túra leginkább közepes nehézségű, átlagos fizikummal nyugodtan bele lehet vágni. Az Inca Trailről is azt mondják, hogy nem szabad alábecsülni csak azért, mert híres és sok ezren megcsinálják. A Salkantay 60 kilométer hosszú és legmagasabb pontja 4600 méter, az Inca Trail pedig 45 kilométer és a legmagasabb pontja 4200 méter, úgyhogy a hegyibetegség mindkét útvonalon kemény realitás lehet, amivel számolni kell a tervezésnél.

Nekünk már ott eldőlt a dolog, hogy nemhogy fél évre, de fél hónapra sem tervezünk előre, ezért az Inca Trail szóba sem jöhetett. A Salkantay ráadásul olcsóbb is, időnk is volt elég, úgyhogy gondolkodás nélkül e mellett döntöttünk.

A továbblépés előtt pár szó a HEGYIBETEGSÉGRŐL, mert FONTOS.

4000 méter körül a csapatunk felének szervezete mutatott valamilyen – enyhébb vagy komolyabb – reakciót az oxigénhiányra. A tünetek a következők voltak: erős fejfájás, hányinger, szédülés, hányás, gyomorfájás, kimerültség, alvászavar. Azt olvastam, hogy alapvetően genetikai kérdés, hogy kit mennyire üt meg a magasság, nem függ pl. az edzettségtől vagy hogy dohányzik-e az ember (mint azt sokan gondolnák). Ezzel együtt lehet tenni a megelőzés érdekében, és közben is enyhíthetőek a tünetek az alábbiakkal:

  • Megfelelő akklimatizáció. Ez annyit tesz, hogy a hosszabb túrák előtt el kell tölteni legalább néhány napot hasonló magasságban, és célszerű mozogni is egy kicsit. A Machu Picchuhoz vezető túrák esetében ez nem túl bonyolult feladat, mivel a térség turisztikai központja, Cusco 3400 méteren van, úgyhogy ha csak ott dekkol az ember 3-4 napot, már valamennyire akklimatizálódott. De érdemesebb akkor már felfedezni az Inkák Szent Völgyének látnivalóit.
  • Inni, inni, inni. Mármint vizet. Nekem az segített a legtöbbet. Alkoholt meg ne, mert az meg ront a helyzeten.
  • Azt mondják a helyiek, hogy a kokalevél rágása és a kokatea is segít. Rágtuk is szorgalmasan és végülis nem lettünk rosszul, úgyhogy ez akár igaz is lehet. Mondjuk nekem többször nagyon fájt a fejem, amíg le nem mentünk 3000 méter környékére (második nap estére), hiába toltam a kokát.
  • Úgyhogy ha mégsem akarod csak a kokalevélre bízni magad, vigyél fájdalomcsillapítót! Nekem az Algopyrin tökéletesen bevált.
  • Lehet kapni kifejezetten a hegyibetegség ellen használatos gyógyszereket, amiket már a túra előtt és közben is szedni javasolnak. Érdekes, de az eligazításon azt mondta a vezetőnk, hogy előzetesen inkább ne szedjünk be semmit, mert nem tudhatjuk, hogy ilyen magasságban hogyan reagál a szervezetünk a szokatlan gyógyszerre. Csak akkor vegyünk be valamit, ha már érezzük a tüneteket.
  • Ha nagy a baj (erősek a tünetek és hosszú ideig nem múlnak), azonnal, minél gyorsabban le kell menni alacsonyabb területre.
  • Olyan szervezővel kell menni, aki visz magával oxigénpalackot, mert az oxigén minden gyógyszernél gyorsabban és hatékonyabban segít.

Személyes tapasztalataink a témában:

Klau végig teljesen jól volt, tehát van olyan, hogy valaki tünetmentesen átvészeli az egészet. Nekem, ahogy mondtam, nagyon fájt többször a fejem, de a gyógyszerektől fél óra alatt elmúlt. Annyit mindketten éreztünk, hogy nagy magasságban sokkal lassabban és bizonytalanabbul mozog az ember. Ennek ugyan végig teljesen tudatában voltunk (vagyis a gondolkodásunk tiszta volt), de ezzel együtt kétszeresen is figyelni kellett a lépésekre. Volt olyan a csapatban (egyébként egy erős, sportos fickó), aki nagyon rosszul lett, fájt a feje, szédült, mindent kihányt ami a gyomrába került, és mindettől nem tudott aludni. Második napra annyira kikészült, hogy lóval kellett továbbjönnie és egy ponton az oxigénpalackot is oda kellett neki adni. Ettől, illetve az ereszkedéstől gyorsan jobban lett, de az első 24 óráját nem kívánom senkinek.

Hogyan válassz szervező céget?

Merthogy ha nem akarod vagy nem tudod 5 napig a sátradat, hálózsákodat, matracodat, meleg ruháidat és élelmedet a hátadon cipelni, akkor szükség lesz rá. Egyébként az Inka Trailen kizárólag szervező céggel lehet túrázni, a Salkantay önállóan is megcsinálható.

A megfelelő cég kiválasztása szerintem kulcskérdés. Van egy olyan iskola, hogy nyugodtan lehet a legolcsóbbal menni, mivel mindenki ugyanazon az útvonalon közlekedik, ugyanazt látod 250 és 500 dollárért is. Ez igaz, csak azt is figyelembe kell venni, hogy az élményt nem csak az fogja meghatározni, hogy mit látsz. Hanem hogy milyen a csapat, milyen a vezető, siettet-e vagy mehetsz a saját tempódban, érted-e, amit angolul mond, történik-e útközben nem várt esemény vagy programváltozás és erre hogyan reagál, mennyire fázol éjjel a sátorban, elég-e az étel és a víz.

Mivel Cuscóban átláthatatlan mennyiségű utazási iroda van, teljesen véletlenszerűen válogatni közöttük elég nagy hazárdjáték. Mi azt a megoldást választottuk, hogy előzetesen végignéztük a TripAdvisoron, hogy kikről írnak döntően jó véleményeket, és ezeket a cégeket kerestük fel személyesen. Helyben az ár, és mindenekelőtt a szimpátia alapján döntöttünk. 

A TripAdvisornál jobb tanácsadóról nem tudunk, annyit azonban mindenképpen ajánlunk a használatával kapcsolatban, hogy nézzétek meg, hogy hány értékelés alapján ért el egy cég jó helyezést, és hogy vannak-e nemzetközi értékelői, vagy csak helyiek. Ha kevés az értékelés és főleg helyeik írták, akkor minimum egy kérdőjelet érdemes magunkban felrajzolni melléjük.

Plusz még egy tanács: bízz abban a benyomásban, ami a személyes találkozás alapján kialakult benned. Akiről az irodában azt érzed, hogy valóban érdekli hogy mit szeretnél, fontos neki, hogy őt válaszd, aki minden kérdésedre figyel és részletes, őszinte választ ad (nem csak helyesel mindenre, amit mondasz), nem utolsósorban aki tud jól angolul, az valószínűleg a túrát is ilyen hozzáállással szervezi.

Általában mindenhol a világon az a helyzet, hogy vannak a nagyon olcsó cégek (általában ebből van a legtöbb),  a közepes árfekvésűek és a valamilyen extra kényelmi szolgáltatást nyújtó drágák. Mi általában próbáljuk megkeresni a közepesből a legjobbakat.

Úgy vagyunk ezzel, hogy szervezett túrára csak akkor megyünk, ha az önálló szervezés valami miatt kizárt, vagy aránytalanul sok kényelmetlenséggel járna, viszont a helyet nagyon meg akarjuk nézni.

A Salkantayról tudtuk előre, hogy ha jól sikerül, akkor életünk egyik legnagyobb túraélménye lesz, amit hülyeség lenne elrontani azért, mert spórolni akartunk 200 dollárt.

Ezért ilyen esetekben inkább kifizetjük a jobb szervező magasabb árát, viszont cserébe azt kapjuk, amiért jöttünk, és csak az élménnyel kell foglalkoznunk.

És megismétlem még egyszer: olcsó húsnak ebben az esetben is híg a leve. EZ BIZTOS. Nincs olyan, hogy valami feleannyiba kerül mint a másik, és ugyanazt nyújtja. Ha valaki ezt állítja, akkor BIZTOS hogy hazudik. Merthogy ezek a fickók szemrebbenés nélkül hazudnak, hogy náluk foglalj és ne a konkurenciánál. És azt is megismétlem, hogy a szervező minősége akkor lesz igazán fontos kérdés, amikor valami nem a tervezettnek megfelelően alakul. Ami egy többnapos, 4-5000 méteren vezető túrán azért előfordulhat. Pl. lehet pillanatok alatt vihar, vagy elkaphat valakit úgy a hegyibetegség, hogy oxigénre van szüksége. Mindkét esetet átéltük, és láttuk a különbséget a profizmus és a kóklerség között.

Néhány dolog, amit az előzetes beszélgetés során érdemes előre tisztázni:

  • Pontosan mi van benne a kiajánlott árban? Kifejezetten rá kell kérdezni arra is, hogy mi nincs benne, mert magadtól nem fogod kitalálni.
  • Hány fős a csoport és hány vezető fog a csapattal menni? Ez azért fontos, mert minden 10 turistára kell egy vezető ahhoz, hogy mindig mindenki szem előtt legyen, és senkit se kelljen siettetni, a lassabbak mehessenek hátul a saját tempójukban az egyik vezetővel. A jó cégek ezt a szabályt követik. A mi 12 fős csoportunkkal két guide jött, az egyikük mindig elől, a másikuk pedig leghátul haladt.
  • Hogyan történik a csomagok szállítása, mit kell neked magadnak vinni, és mit visznek a lovak? Minden cég, akivel beszéltünk, a csomagok egy részét lovakkal/szamarakkal szállíttatja egyik helyről a másikra, így a turistáknak csak annyi személyes holmit kell vinni, amennyire a nap folyamán szükségük lehet (snack, víz, pulóver, dzseki, ilyesmik). Ez nagyon fontos, mert 4000 méter körüli túrákon minden kiló számít, nemhogy 5-7, amennyit általában visznek a lovak helyetted. Kérdezd meg, hogy hány ló megy a csapattal! Ugyanis az olcsó cégek azon is spórolnak, hogy kevés lovat bérelnek, így szerencsétlen állatoknak néha 70-100 kilót kell cipelni, miközben a normális súly 35-40 kiló lovanként.
  • Beszél-e angolul a vezető, lehet-e vele találkozni a túra előtt? A jobb cégeknél történik egy eligazítás a túra előtti este, amit maga a vezető tart.
  • Kérd meg őket, hogy mutassanak fotót a szállásokról, sátrakról. A Salkantay utolsó éjszakája Aguas Calientesben van egy hostelben vagy hotelben, kérd meg őket, hogy mondják meg a szálláshely nevét és csekkold le!
  • A hálózsák benne van-e az árban, illetve milyen minőségű? Ha nincs benne, bérelj! Mivel az első éjszaka nagyon hideg helyen van, olyan zsák kell, ami legalább -10 fokig jó. A többi éjszakán ez már nem annyira lényeges.
  • Ha bármilyen ételérzékenységed van vagy vegetáriánus vagy, képesek-e annak megfelelő ételt biztosítani.

Utólag is nagyon örülünk, hogy megtaláltuk azt a céget, amivel végül mentünk, és nyugodt szívvel ajánljuk mindenkinek: az a nevük, hogy Salkantay Trekking Company. 

Mit biztosított a Salkantay Trekking Company?

  • Már az első találkozáskor nagyon kedves, profi, figyelmes, angolul kiválóan beszélő ügyintézővel találkoztunk, aki nem csak értette a kérdéseinket, de a dilemmáinkat is érezte és reagált is rájuk.
  • Sátor, matrac, párna, polár hálózsák-bélés.
  • Szállás 4 éjszakára: az első egy üveg iglu házacskában, a második és a harmadik hagyományos sátorban, a negyedik pedig egy egyszerű hotelben.
  • A cuccaink nagy részét – fejenként 5 kg-ot – ló vitte egyik szállástól a másikig. Ezeknek a holmiknak adtak egy külön sporttáskát, így azokat a dolgainkat, amikre nem volt szükség ez alatt az 5 nap alatt, a nagy hátizsákunkban hagyhattuk Cuscóban. Ez a plusz táska nagyon praktikusnak bizonyult, az egyik legjobb dolog volt, amit kaptunk.
  • Maximum 12 fős csoport.
  • Angolul jól beszélő, figyelmes, türelmes vezető és egy segéd-vezető.
  • Napi háromszori étkezés, egészen szenzációs ételekkel (szakács is van a kísérő teamben), illetve minden reggel snack (csoki, banán) és tiszta víz.
  • Minden szükséges transzfer.
  • Machu Picchu belépő.
  • Egy szuper póló emlékbe, rajta az útvonallal és a jó hírrel, hogy túlélted:)

 

És ami nem volt benne az árban (és általában másnál sincs):

  • Hálózsák és túrabot, amit lehetett a cégtől bérelni.
  • Az első reggeli és az utolsó napi vacsora.
  • Fakultatív programok ára (a harmadik napon délután el lehet látogatni melegvízű forrásokhoz, vagy szervezhető egy kávétúra is, mi egyiket sem csináltuk, inkább pihentünk a szálláson).
  • Busz Aguas Calientesből a Machu Picchuhoz. Mivel ezt a távot alapvetően gyalog teszi meg a csapat, ha valaki mégis buszozni akar, külön kell fizetni.
  • Lovas fuvarozás a második napon, ha valaki nem bírja a gyaloglást vagy rosszul van.

Mit kell vinni?

  • ÚTLEVÉL (eredeti, nem másolat), különben nem engednek be a Machu Picchuhoz, ami 4 nap túrázás után elég romboló élmény lehet.
  • Több réteg meleg ruha (aláöltöző, pehelykabát, polárpulcsi, kesztyű, sapka, vastag zokni). Napközben is kell, de éjjel elengedhetetlen.
  • Esőkabát. Egy egyszerű nejlon esőponcsót adnak mindenkinek, és nekünk ez elég is volt. A második nap szinte egész délután esett az eső, pedig száraz szezonban voltunk, úgyhogy nem érdemes arra játszani, hogy úgyse esik, mert fog:)
  • Vízálló túracipő.
  • Vizespalack. Minden nap reggel adnak tiszta vizet, amivel fel lehet tölteni a készleteket, illetve néhány helyen útközben is lehet vásárolni.
  • Fejlámpa (de a telefon kislámpa funkciója is megteszi).
  • Nekünk jól jött a külső akkumulátor (power bank), mert útközben nincsenek konnektorok.

Mennyibe került mindez?

A túra ára 400 USD/fő, a hálózsák és a túrabot bérlése további 25 USD/fő.

Ez a közepes árkategória teteje, május elején, vagyis a főszezon előtt egy kevéssel. Máshol kaptunk 260 dolláros és 620 dolláros ajánlatot is.

Ezen felül már csak kisebb, pár dolláros költéseink voltak (WC, zuhanyzó-használat), illetve ízlés szerint a borravaló, de egy ilyen drága túrán ez nem igazán elvárás (20-30 dollárt adtunk ketten összesen, és a többiek is ugyanígy tettek).

Ha megvan a jó szervező, elpakoltál mindent, amire szükséged lehet az úton, összeszedted az akaraterődet a hideghez és a megerőltetéshez, akkor már csak el kell indulni és élvezni ezt a csodálatos túrát.

Magáról az útról a következő cikkben írunk.