Minden utazó nagy álma a Machu Picchut látni. Lehetne azon lamentálni, hogy jó-e ez a bakancslista-pipálós hév, amivel a tömegek – félreértés ne essék, mi is – a világhírű attrakciók felé áramlanak, de ennek az írásnak nem ez a célja. Most azt szeretném megmutatni, hogy a Machu Picchu tágabb térsége – amit az inkák szent völgyének neveznek – több napra elég látnivalót tartogat, amiknek a felkeresése már csak az akklimatizáció kedvéért is ajánlott a nagyobb túrák előtt. A programokat szervező nélkül csináltuk, ami nagyon könnyű, relatíve olcsó és élvezetes volt.

Aki ilyesmit tervez, annak próbálunk minél több praktikus információt adni, aki pedig nem tervezett még ilyesmit, azt talán közelebb hozzuk ahhoz, hogy tegye.

A Machu Picchuhoz legközelebb eső nagyváros Cusco, mindenki ide fut be először, aki a világhíres inka romvárost látni akarja. Cusco belvárosa, különösen a főtér és közvetlen környezete csodálatos, de mint minden olyan település, aminek elsődleges funkciója egy közeli gigalátványosság kiszolgálása, kifejezetten zsúfolt és a turisták lekopasztására szakosodott helyi csapatok folyamatos zaklatása miatt egy idő után elég idegesítő. Ezért szerintünk az első napokat sokkal inkább érdemes a város 50 kilométeres körzetében található, ezért egynapos túrákkal könnyen bejárható inka emlékek felkeresésével, semmint az egyébként széles cuscói múzeum-, templom-, és kisebb léptékű rom-kínálat végiglátogatásával tölteni.

A 4000 méteres hegyek ölelésében kanyargó folyóvölgy, ami évszázadokig az inka civilizáció egyik központja volt, önmagában is teljes értékű turisztikai vonzerő, valószínűleg akkor is világhírű lenne, ha nem lenne itt a Machu Picchu. A térségben 4-5 nagyobb attrakció – az inka kultúra valamilyen épített emléke – található, de a legnagyobb szám maga a természeti környezet, ami a romokat körbeveszi. Mivel az erődök magaslatokra épültek, folyamatosan lélegzetelállító kilátás tárul az ember szeme elé: hatalmas zöld hegyek, a távolban havas csúcsok, a hegyoldalakban teraszok, kis falvak és az őket összekötő vékony szerpentinek, a zöld és a sárga különböző árnyalataiban ragyogó parcellák.

A térségben öt nagyobb látványosság található, egymástól 20-50 kilométer távolságra. Ha nagyon szorít az idő, akár egy nap alatt is végig lehet szaladni mindegyiken. Ezt vagy egy szervezett túrával, vagy egy bérelt taxival javasolnánk megtenni. Cuscóból egy egésznapos taxis túra, ami felfűzi az összes látványosságot, 50-60 dollárba kerül. De ha nincs kifejezett kényszerhelyzet, ami miatt sietni kell, akkor a Szent Völgyre kell két nap.

A főbb látnivalók

Pisac

Szerintünk a legnagyobb szám a Szent Völgy látnivalói közül, simán el lehet – sőt kell is – tölteni itt egy egész napot. Pisac egy kis település Cuscótól 25 kilométerre, ami felett a hegyen egy hajdani inka erőd romjai találhatóak. A faluban van egy egész jó kis piac mindenféle tipikus perui kütyüvel és ruhával, illetve vannak éttermek és kávézók is, ahol meg lehet pihenni a romok bejárása után. Maga a látnivaló a településről taxival és gyalog is megközelíthető. Előbbi 15 perc, utóbbi két óra. Mi azt a megoldást választottuk, hogy taxival mentünk fel (8 USD) és gyalog túráztunk vissza. Ezt nagyon jó szívvel javasoljuk, nem nehéz a terep, a kilátás pedig végig gyönyörű és változatos. Az ösvény kezdetét a falu határában egy nagy feliratos fakapu jelzi, amihez a főtérről kell elindulni egyenesen a hegy irányába, kb. 150 méter. Fent a romoknál pedig tábla igazít útba.

Egy pisac-i étterem-tipp: Spices. A quinoa leves és a lemon cake is első osztályú, plusz erős a wifi, ami itt nagy kincs.

Ollantaytambo

Ollantaytambo egy máig jó állapotban megmaradt inka-kori település, ami mellett a hegyoldalakban egy hajdani vallási célú építmény és egy erőd, valamint egykori mezőgazdasági tárolók épületeit lehet bejárni. Az utóbbiak a fő látványossággal szemben, egy meredek hegyoldalon találhatóak, innen minden bizonnyal csodálatos a kilátás a romokra. Mi ezt sajnos nem láttuk, mert épp eleredt az eső, mikor elindultunk volna felfelé, úgyhogy inkább ettünk egy levest itt a faluban.

Salinas

Salinas egy kb. 600 éves sólepárló üzem. Az inkák az 1400-as években észrevették, hogy az egyik hegytetőn egy nagyon magas sótartalmú hőforrás tör a felszínre. A só kinyerése érdekében valamivel alacsonyabban kiépítettek a meredek hegyoldalban egy több ezer kis medencéből álló teraszos lepárlót, amibe egy kis mesterséges csatornán keresztül belevezették a forrás vízét, ami megáll a kis tárolókban, és miután elpárolgott, az ottmaradt só szépen kitermelhető. A lepárló ma is aktívan működik, egészen szürreális látvány.

Moray

Moray talán a leglátványosabb a Szent Völgy látnivalói közül, de minimum a legmeghökkentőbb. A Daniken-rajongók biztosan találnának valamilyen földönkívüli elméletet a mélyedések kialakulására és funkciójára, számomra a tudományos magyarázatnál nincs lenyűgözőbb. Ugyanis ezek a bazi nagy, szabályos alakú gödrök, amelyeknek az oldalában koncentrikus körökben teraszokat alakítottak ki, állítólag az inkák mezőgazdasági laboratóriumai voltak. Itt kísérletezték ki, hogy a különböző növények mennyi napsugárzást és milyen hőmérsékletet szeretnek leginkább. A mélyedéseket és a teraszokat oda építették és úgy tájolták, hogy az egyes szintek között kifejezetten nagy legyen a hőmérséklet és napsugárzás különbség. Zseniális dolog, és ráadásul még szép is.

Az ötödik nagyobb látnivalót, Chincherót nem néztük meg, elég volt a többi.

Hogyan lehet eljutni ezekre a helyekre?

Cusco különböző pontjairól reggeltől estig folyamatosan (úgy 10 percenként) indulnak kisbuszok a Szent Völgy nagyobb településeire. Ezeket colectivónak hívják, ők a helyi tömegközlekedés. Érdekes módon egyetlen egyszer sem találkoztunk turistával ezeken a járműveken, pedig kényelmes és olcsó módja a közlekedésnek.
Azt, hogy Cuscóban hol vannak a különböző desztinációkba induló kisbuszok csomópontjai (nem egy pályaudvart kell elképzelni, hanem egy utcaszakaszt, ahol egymás melletti kisebb parkolókban, garázsokban állnak a kisbuszok, és emberek kiabálják folyamatosan az úticél nevét), meg kell kérdezni a szálláshelyen, de minden ingyenes térképen jelölik ezeket a helyeket. A többi településen még egyértelműbb a helyzet, mert egy helyről indulnak a járatok mindenhová, csak figyelni kell, hogy melyik sofőr mit kiabál, vagy meg kell kérdezni valakit.

Távolságtól függően 1,5-2 USD egy egyirányú út. (1 USD = 3 perui sol, az árakat dollárban adom meg, de nyilván a helyi pénznemben kell fizetni.)

A továbbiak követhetősége kedvéért ideteszem a Szent Völgy térképét.

Cuscó és Urubamba között nagyon rendszeres a közlekedés, ami két útvonalon zajlik, e kettő majdnem az összes látnivalót felfűzi valamilyen formában.

Pisac a Cusco-Urubamba járatok egyik útvonalán fekszik, de ide közvetlenül is indulnak colectivók. Az egyirányú út ára 1,5 USD.
Ollantaytambóhoz át kell szállni Urubambában, ami 20 méter sétát jelent a kis pályaudvar egyik oldaláról a másikig. A Cusco-Urubamba szakasz 1,5-2 USD, az Urubamba-Ollantaytambo pedig 1 USD.
Chichero a másik Cusco-Urubamba útvonalon van, csak meg kell kérni a sofőrt, hogy álljon meg (bár valószínűleg más is kiszáll, úgyhogy magától is megteszi).

A sólepárló Maras településtől néhány kilométerre található. Marasba – és a tőle néhány kilométerre lévő Morayba – nem megy helyi tömegközlekedés, ezért taxival a legegyszerűbb megközelíteni őket. Mi Urubambában állapodtunk meg – hosszas alkudozás után – egy taxissal 28 dollárban (85 sol), ezért elvitt minket a sólepárlóba, Moray romjaihoz, majd visszavitt a városba, ez kb. 2 óra volt.
Alternatív megoldás, hogy a Cuzco és Urubamba között közlekedő kisbuszokat meg lehet kérni, hogy tegyenek ki a marasi kereszteződésnél, ahol szintén lehet taxit fogni. A gyaloglást nem ajánlanánk, mindkét látványossághoz egy vékonyka földút vezet, amin folyamatosan közlekednek autók és kisbuszok, hosszú is az út és különösen a Salinashoz vezető még meredek is.

Belépőjegyek

Nem annyira triviális, mint gondolnánk. A látványosságokhoz Salinas kivételével nincs önálló belépőjegy, a bejutáshoz meg kell venni a Cusco környéki látnivalók különböző csoportjaiba szóló valamelyik kombinált belépőt (boleto turistico). Érthető a szándék (a térség minél több helyére elvinni a turistákat, hogy ne csak az ismertebb, vagy könnyebben megközelíthető látnivalókhoz menjenek), de azért annyira nem nagy öröm, hogy minimum 23 dollárt (70 sol) ki kell fizetni ahhoz, hogy bármelyiket megnézd.

A következő jegytípusok vannak:

  • Boleto turistico integral: a cuscói múzeumok többségét, a város közvetlen környezetében lévő épített emlékeket és a Szent Völgy négy nagy látnivalóját (Pisac, Ollantaytambo, Moray, Chinchero) magában foglaló integrált jegy. Az ára 47 USD (140 sol), 10 napig érvényes.
  • Boleto turistico partial: azért érezték talán, hogy 50 dollárt durva lenne mindenkivel kifizettetni, aki bármit meg akar nézni a városban vagy környékén, kialakítottak háromféle „zónajegyet”, amivel a látványosságok egy logikusan összefüggő csoportjába lehet belépni. Az ára 23 USD (70 sol), viszont csak 2 (egymást követő) napig érvényes. Ezek a következők:
    – Cusco város látványosságai és múzeumai
    – Cusco közvetlen környezetében található romok
    – A Szent Völgyben négy hely: Pisac, Ollantaytambo, Moray, Chichero

Mi ez utóbbit vettük meg Pisac bejáratánál és használtuk a következő két napban. (Bár önálló belépő nincs, de a kombinált jegyet minden látnivalónál meg lehet venni.)

Salinasba 3 USD (10 sol) a belépő, amit ott kell kifizetni a bejáratnál.

Összességében ez a két nap tökéletes bevezetése volt a Peru hegyvidékeivel és az inka civilizációval való ismerkedésünknek.