A Manuel Antonio több okból is Costa Rica legnépszerűbb nemzeti parkja. Közel van a fővároshoz, San Joséhoz, ezért a helyiek körében is kedvelt hétvégi célpont. A park kicsi, a túrautak végig kiválóan kiépítettek, úgyhogy fél nap alatt kényelmesen bejárható. A tengerparton fekszik, így kombinálható benne a természetjárás és a strandolás. Ráadásul a park strandjai gyönyörű környezetben és zártabb öblökben fekszenek, így nem kell az errefelé egyébként jellemző nagy hullámokkal küzdeni.
De ami igazán különleges benne, az a gazdag és minden más helynél könnyebben megközelíthető állatvilág. Az egyik fán egy lajhár pihen, a másikon majmok ugrálnak, a bokrok között őzek sétálnak, a kerítésen meg egy iguana napozik.
A vidám kavalkádot tovább fokozandó a strandon mosómedvék lopkodják ki a kaját a hátizsákokból. (Komoly, kifigyelik, hogy kinél van étel, aztán amikor az illető bemegy fürödni, odafutnak a hátizsákhoz, kb. fél perc alatt kinyitják/széttépik, belemásznak nyakig, aztán futnak a zsákmánnyal. Addig nagyon cukik, amíg nem a tiéddel teszik mindezt, szerencsére mi időben észrevettük és elhajtottuk a kis betolakodót.)
Az állatpark-jellegből az is következik, hogy itt tényleg teljesen felesleges vezetőt fogadni, kis szerencsével magad is minden állatot látni fogsz, vagy elég csak odamenni, ahol mindenki kitekert nyakkal néz felfelé és vadul fényképez. Mi annyit voltunk már ilyen parkokban, hogy turistához képest elég profik lettünk az állatok kiszúrásában, a Manuel Antnióban is megörvendeztett Klau egy csomó embert azzal, hogy észrevett egy lajhárt a túraút melletti fán.
A népszerűség ellenére a park egyáltalán nem zsúfolt, bár tény, hogy mindig volt valaki látótávolságon belül, itt nincs az a “vadon” érzés, mint mondjuk Monteverdében. Ezzel együtt érdemes a 7 órás nyitás környékén megérkezni, mert a belépőért sor áll, és a legforgalmasabb időszakban (december közepétől január végéig) gond lehet az a korlátozás, hogy egyszerre csak 600 (hétvégén 800) embert engednek be. Illetve ne hétfőn menj, mert akkor zárva tartanak.
A Manuel Antonióhoz legközelebbi nagyobb település Quépos, ahonnan napközben 30 percenként indul busz a nemzeti park 15 kilométerre lévő bejáratához, így nyugodtan lehet itt is lakni, nem muszáj a park közvetlen környezetében lévő drágább szállásokat választani. A busz ugyanúgy bárhol leinthető és bárhol le is lehet róla szállni, mint a hasonló rövidtávú járatok bármelyike. (Ha érdekel részletesebben a Costa Rica-i közlekedés, itt írtunk róla bővebben.) Quépos és a park között az út mentén végig vannak szállások, a park bejáratának 300 méteres körzetében pedig a hoteleken kívül éttermek és boltok is.
Sajnos mi a szuper queposi AirBnB apartmanunkban csak két éjszakát maradhattunk, ezért második nap reggel továbbálltunk egy a parkhoz közelebbi szállásra. Ahol 3 óra várakozás (strandolás) után közölték, hogy a foglalás ellenére mégsincs szabad szobájuk (“we have a little issue with your room”, amit mi azért nem így neveztünk volna), ezért áttettek minket egy borzalmasan lepattant hostelbe, aminek egyetlen előnye az volt, hogy a szobánk ajtajától kb. 40 métert kellett megtenni a nemzeti park bejáratáig.
Korán érkezni nem csak a sorbanállás lerövidítése és a biztos bejutás miatt érdemes, hanem mert 10 óra körül már bőven 30 fok felett jár a hőmérséklet, ezért jó letudni a túrázást, amíg még nincs ekkora forróság. Aztán mikor már pont elájulnál a melegtől, bele lehet sétálni a hűvös óceánba.
Még valami: ha gyerekkel utazóknak kellene egy Costa Rica-i nemzeti parkot ajánlanunk, az egészen biztosan a Manuel Antonio lenne. A barátkozó állatok, a kiépített lépcsők és hidak, a csendes és sekély tenger mind tökéletes gyerekes célponttá teszik ezt a felnőttek számára is nagyon szórakoztató erdőséget.
Alap információk:
Látnivaló: Manuel Antonio Nemzeti Park
Megközelítés: busszal kényelmesen elérhető, a legtöbb járat csak Quéposig közlekedik, de vannak, amik egészen a park bejáratáig elvisznek. Ha van némi időd, meg lehet állni útközben Jacó városban, ami Quépostól 70 kilométer. A tengerpart nem igazán szép, viszont egy jó hangulatú, nyüzsgő szörfparadicsom, plusz innen a legkönnyebb a Carara Nemzeti Parkot megközelíteni, ahol színes arapapagájok (és persze mindenféle más szerzetek) laknak.
Szállás: a kettőből csak a queposi szállásunkat ajánljuk, ezt. Önálló kis kulipintyó egy kanadai nyugdíjas házának udvarán, jól felszerelt konyha, légkondi, kedves kutyusok, még egy pici medence is van, mindez kb. 40 dollárért.
A konyhában turmixgép is volt, amiben némi papayából, banánból és jégből isteni sékeket gyártottunk magunknak. Még Jacket, a kutyust is érdekelte:)
Ha valaki igazán olcsó szállást szeretne, teheti azt, amit a helyiek: felüt egy sátrat a busz végállomása mellett a tengerparton.
Étterem: Baldi’s Fresh. A nemzeti parktól 100 méterre, nagyon kedves tulaj, nagyszerű gyümölcsitalok, egyszerű, de finom ételek, jó ár (7-8 USD egy főétel, 3 USD egy nagy shake).
