A Monteverde környéki köderdőkben sétálva olyan érzésünk volt, mint ha visszarepültünk volna az ember előtti időkbe. A parkok kis ösvényein törpének érzi magát az ember az 50 méter magas fák, 3 méteres páfrányok között, és magával ragadja a kicsit sötét, homályos, mindenhol mohával, orchideákkal és még ezerféle növénnyel benőtt vadon misztikuma.

Komolyan, mondtam is Klaunak, hogy nem lepődnék meg, ha előballagna egy dinoszaurusz. Jól jellemzi a hely hatását, hogy egy idő után kifejezetten figyelni kellett rá, hogy néha azért a lábunk elé is nézzünk, nehogy elessünk, miközben tátott szájjal bámulunk felfelé.

Monteverdében még a természet az úr, és látva Costa Rica elkötelezettségét természeti értékeinek megőrzése iránt, ez minden bizonnyal még jó sokáig így is lesz. 

Jó olyan helyeken lenni, ahol ilyen intenzíven át lehet élni, hogy milyen kicsi az ember a természethez képest. Bennem ilyenkor mindig elemi erővel tör fel a kérdés, hogy hogy jövünk mi ahhoz, hogy ezt a lenyűgöző, lélegző, minden atomjában tökéletesen működő ökoszisztémát szétverjük, mert mondjuk egy dizájnosabb polcra szeretnénk tenni a tévénket, vagy még szebb fa berakást akarunk az autónkba. De most nem ez a téma.

Monteverde turisztikai “kiszolgálóközpontja” Santa Elena falu, itt van az olcsóbb szállások, éttermek, boltok többsége, mi is itt laktunk. Itt egy térkép a környékről, ezen minden lényeges hely és látnivaló rajta van, árakkal, menetrendekkel.

Ahogy La Fortunában, úgy Monteverdében is gyakorlatilag végtelen a programlehetőségek tárháza (éjszakai túra, kávétúra, sajttúra, kvadozás, bungee jumping), de azért a lényeg mégiscsak az erdőségek felfedezése. Mi kipróbáltuk ennek a hagyományos (séta az erdőkben kialakított túraútvonalakon és a lombkoronaszintre kifeszített függőhidakon), és a kalandosabb formáját is (drótkötélpályán csúszás az erdő felett), mindegyiket szerettük.

  • A Monteverde Cloud Forest Biological Reserve

Ez a környék legrégebbi parkja, hatalmas terület, benne jól kialakított túraútvonal-hálózattal. A megközelítése nagyon egyszerű, Santa Elenából rendszeresen indulnak ide (és persze vissza is) buszok. Mi az első, 6.15-ös járattal mentünk, hogy megelőzzük a nagyobb turistacsoportokat, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. A 7 órás nyitás után 5 perccel már bent is voltunk az erdőségben, és 9-ig szinte nem is találkoztunk emberrel. Pl. a park egyetlen függőhídján úgy 20 percig fotóztunk, videóztunk, mókáztunk csak mi ketten.

A buja növényzeten kívül az állatvilág (különösen a madár- és a hüllőpopuláció) is rendkívül gazdag Monteverdében, sokan kifejezetten madárlesre érkeznek, némelyik fényképezőgéptől alig lehet elférni a járdán:). A több mint 2500 növényfaj mellett mintegy 100 fajta emlős, 400 féle madár és 120 hüllőfaj él itt egy 10 ezer hektáros területen, egy idő után szabályosan káprázik az ember szeme ettől a sokféleségtől.

Fontos tudni, hogy ha az ember nem fizet meg egy vezetőt, akkor az állatvilágból nagyon keveset lehet látni, mert az jellemzően 40-50 méter magasan, ráadásul a túrautaktól messzebb és a lombok sűrűjében éli a mindennapjait. A vezetés azt jelenti, hogy a park egy alkalmazottja egy hatalmas, állványra szerelhető távcsővel megy elöl, és ha hall valamilyen állathangot, akkor megáll, és addig fürkészi a távcsővel a fákat, míg meg nem találja, akkor ráfókuszál, és mindenki megnézi a távcsőben a delikvenst. Nekünk a vadon látványa is tökéletesen elég volt, úgyhogy ezért itt nem fizettünk. Viszont volt olyan szerencsénk, hogy pont hallottuk, amikor az egyik guide felhívta a csoportja figyelmét egy lajhármamára és a kicsinyére, akik felettünk pihentek egy faágon. Úgyhogy Monteverdében behúztuk életünk első lajhárját is:)

(Egyébként azóta voltunk már vezetővel is nemzeti parkban, és valóban más arcát láthattuk úgy a természetnek. Nem csak az állatvilág kerül – legalább a távcső lencséjén keresztül – kicsit közelebb, de a növényekről, éghajlatról és általában az országról is nagyon sok érdekességet tudtunk meg. Mindenképp javasoljuk legalább egy helyen ezt is kipróbálni.)

Reggel 7-től délután fél 2-ig meg sem álltunk, ez alatt az összes – kb. 10 kilométernyi – útvonalat végigjártuk. 

  • A Selvatura Park

Elsőre azt írtam volna, hogy a Selvatura Park a tökéletes felnőtt vidámpark, de ez nem lenne igaz, mert voltak kisgyerekek is, akiket a park személyzete elképesztő profin vitt végig a néha 100 méter magasra épített drótkötélpályákon. A parkban található Latin-Amerika második leghosszabb canopy pályája, egy 8 függőhidat tartalmazó túraútvonal, illetve kiegészítésként egy kolibri-kert és egy hüllőmúzeum. A szolgáltatások bármilyen kombinációja választható, mi a drótkötépálya+függőhidak kombóra neveztünk be, meglehetősen borsos, 75 USD áron. Ilyen drága programot ritkán csinálunk, de ha már itt van a canopy-k szülőhazájában az ember, ezt nem szabad kihagyni. A drótkötélpálya-rendszernek 13 állomása van, az utolsó kettő között 1 kilométer a távolság. A 10. stáció után már úgy éreztem, hogy nagy meglepetés nem érhet, amikor felsétáltunk egy 15 méter magas állványra, ahonnan le lehetett hintázni az őserdő fölé. Nem kicsit volt félelmetes. Felesleges lenne részletezni, hogy milyen érzés egy hatalmas erdőség közepén cikázni egy drótkötélpályán, elég annyi, hogy felejthetetlen. Vannak vidámparkok meg kalandparkok otthon is, de egy őserdőben bemutatni ezt a mutatványt egész más. 

A zipline rész 2 órás volt, utána vágtunk neki a függőhidakkal tarkított túrának. Ha valaki nincs annyira ráakadva a függőhidakra, mint én, akkor itt elég a drótkötépályára befizetni (az 50 USD).

A monteverdei tartózkodásunk alatt végig hibátlan idő volt, ezért a köderdőkből a ködöt nem láttuk, csak az erdőt. Egyedül utolsó este ereszkedett rá a környékre a felhőzet, akkor azért megsejthettük, hogy milyen, amikor az alapjáraton is elég misztikus erdőket még belengi a fehér ködlepel.

Ha esetleg valaki nem tudná: a köderdő angolul cloud forest, ami felhőerdőt jelent. A magyar szó jobban leírja a látványt, az angol pedig a jelenséget: a köderdők olyan trópusi vagy szubtrópusi esőerdők, amik a felhőképződés magasságában helyezkednek el.

Talán utaztunk már eleget ahhoz, hogy megalapozottan mondjuk: Monteverde egy világklasszis hely. Aki szereti a természetet, és van lehetősége ide elutazni, annak kihagyhatatlan.

Alap információk:

Helyszín: Monteverde (Santa Elena), Monteverde Cloud Forest Biological Reserve, Selvatura Park

Megközelítés: mi La Fortunából érkeztünk helyi buszjáratokkal. Tilarán településen kell átszállni (ez Fortunától 1 óra 40 perc), onnan Monteverde 45 km, amit a busz 2,5 óra alatt tesz meg, leginkább azért, mert az út 90%-a poros, köves földút, amin még a terepjárók is lassan közlekednek. A La Fortuna – Monteverde út így 5 dollár/fő. Tilaránban 2 órát várni kell a csatlakozásra (12.30-kor indul a busz Monteverdébe).

Árak: szállás: 37 USD/éj (Mari’s BnB – szuper és olcsó, nagyon ajánljuk); Biological Reserve belépő: 20 USD/fő, busz oda-vissza: 3 USD/fő; Selvatura Park: 75 USD/fő (zipline+függőhidak program, az ár az oda-vissza transzfert tartalmazza)

Étterem: Taco Taco (olcsó és jó mexikói); Sabor Tico (olcsó Costa Rica-i, szép kilátással a falura)

Búcsúzzunk Monteverdétől a buszpályaudvar falának képével! 🙂