Mianmar szerintünk magasan Délkelet-Ázsia legérdekesebb, legeredetibb, legszerethetőbb országa. Amióta láttuk, mindenkit próbálunk meggyőzni arról, hogy akármilyen utazást is tervezett, vegye elé Mianmart, mert egyrészt személyiség- és világnézet-formáló élmény ott lenni, másrészt félő, hogy a rohamosan növekvő turistaforgalom néhány éven belül eltünteti azt, amitől igazán különleges. A fésületlen eredetiséget a helyekből, és az érdek nélküli kedvességet az emberekből.

Amikor szerelmes az ember, egyszerre mély és intenzív, mégis könnyed és magától értetődő minden pillanat. Biztosan tudjátok miről beszélek.

Mianmarban utazni olyan, mint szerelmesnek lenni. Egyszerűen csak az egyik legjobb dolog a világon.

Mi a titok? Szerintünk valahol itt kell keresgélni:

1. Érdek nélkül kedves és segítőkész emberek

Kevés nagyobb klisét lehet elsütni egy utazásról szóló írásban, mint hogy a „helyiek kedvesek”. Különösen, ha Délkelet-Ázsiáról van szó. Mégis ezzel kezdem, mert az a helyzet, hogy az ország minden lenyűgöző látványosságánál nagyobb hatással volt ránk a mianmari emberek egészen váratlan mértékű szeretete, őszinte kedvessége, amivel felénk, idegenek felé fordultak. Ez még akkor is felejthetetlen élménnyé tenné az itt tartózkodást, ha nem lenne tele az ország topkategóriás látnivalóval.

A következő példával próbálom érzékeltetni, hogy mire is gondolunk. Egyik este Mandalayben a szállásunktól távol vacsoráztunk egy indiai étteremben, ami egy szálloda területén működött. Amikor végeztünk, odasétáltunk a kapunál lévő recepcióhoz, hogy tudnának-e hívni egy taxit. Mondta a lány, hogy tud hívni egy privát autót, de a szállásunkig 8 dollár lenne. Ezt ő is és mi is aránytalanul soknak tartottuk, ezért megmutatta, hogy merre induljunk el gyalog, és hogy útközben melyik „teaházban” keressünk valakit, aki motorral hazavisz. Segítségül leírta nekünk mianmari nyelven egy papírra, hogy „a teaházat keressük, ahol szeretnénk találni valakit, aki elvisz motorral a Sahara Hotelig”. Vagy valami ilyesmi. Természetesen elsőre nem találtuk meg a helyet, mert nem tudtuk, hogy a „teahouse” címszó alatt egy nyüzsgő utcai kocsmát kell keresnünk. Ténferegtünk egy ideig, aztán megmutattuk egy boltban egy srácnak a papírunkat. Ő azonnal átfutott velünk az út másik oldalán lévő „teaházhoz”, ahol megbeszélte az ott dumálgató srácokkal, hogy vigyen már minket valaki haza. Kérdeztük a szállodánál a fiút, hogy mennyivel tartozunk, azt mondta, hogy amennyit gondolunk. 2 dollárt adtunk, de valószínűleg ingyen is ment volna ugyanez.

Ennek a kedvességnek – túl azon, hogy mindenkinek jól esik, ha jó fejek vele mások – utazó szempontból nagyon kellemes oldala, hogy Mianmar az egyetlen ország a térségben, ahol egészen elenyésző számú kivételtől eltekintve nem akarják átverni a turistákat. A taxis, az utcai gyümölcsárus, a ruhaboltos, a kerékpárkölcsönzős elsőre is reális árat mond, majd azt adja, amit ígért. Nincs alkudozás, sunyiság, furfang, színjáték. Különösen a térségben töltött néhány hónapnyi folyamatos éberség, az árak körüli fárasztó körözés, alkudozás után – és főleg a sok átélt emberi csalódás után, mikor egy idő után rájöttünk, hogy a kezdeti kedvesség nem nekünk, hanem a belőlünk esetleg kicsalogatható dollároknak szólt – felszabadító érzés, hogy egyszerűen csak normális emberként kezelnek, nem mozgó pénztárcaként. Mianmarban jó utazónak lenni. A sok fantasztikus látnivaló, a sok átélt élmény ellenére messze legerősebb elmékként az emberek maradtak meg belőle.

2. Eredetiség, fésületlenség

Mianmar a legutóbbi időkig kemény diktatúra volt, és bár a belső viszonyok nem voltak kifejezetten fenyegetőek a turistákra, a rezsim nemzetközi híre elég volt ahhoz, hogy a legtöbben elkerüljék. Az utóbbi években jelentősen változott a helyzet, rohamléptekkel demokratizálódik és nyit a világra az ország. Ami minden bizonnyal jó hír az itt lakóknak, viszont nem biztos, hogy felhőtlen öröm az utazóknak. A hosszú utazások alatt azt tapasztaltuk, hogy a tömegturizmus pillanatok alatt képes tönkretenni, önmagából kifordítani akár egy évezredes múltú kultúrát, közösséget. Az érkező turistatömeggel és a pénzzel egyenes arányban veszti el eredetiségét, fésületlenségét, őszinteségét minden hely, és válik a vendégszeretet, a másik ember megismerésének kalandja fásult rutinná, rosszabb esetben agresszív tarhálássá.

Ez a hullám, ami már elöntötte Thaiföldet és Laoszt és nyaldossa Kambodzsát és Vietnamot, még nem érte el Mianmart. Mindenhol vannak turisták, de még a legnagyobb látványosságoknál sincs zavaró tömeg. Emiatt aztán nincs a turisták lekopasztására szakosodott hadsereg sem, és nincs egy agyoncizellált szabályrendszer sem a turisták által követendő útvonalakról, időpontokról stb. Lehet, hogy műemlékvédelmi szempontból nem éppen üdvös, de utazóként marha jó érzés, hogy Baganban teljesen szabadon lehet fel-alá biciklizni, közben tehéncsordákat kerülgetni, felmászni tetszőleges sztúpákra és sörözgetni a naplementében. Nincs bejárat, kijárat, személyzet, kitáblázás, kerítés, kordon, semmi ilyesmi. A legtöbb látványosságnál úgy lehet mászkálni, mint ha ott laknál.

Na ez az, ami minden bizonnyal itt is el fog tűnni rövidesen, és ezért mondjuk mindenkinek, hogy ha tehetitek, sürgősen menjetek el Mianmarba hogy lássátok, átéljétek ezt a csodát addig, amíg még van.

3. Világszínvonalú látnivalók

Mianmar néhány látnivalójának a világ turisztikai attrakcióinak élvonalában van a helye.

Ülni Bagan egyik sztúpájának tetején és bámulni a naplemente narancs fényeiben fürdő síkságot egy sörrel a kezedben, ülni longhiban, mezítláb a Shwedagon Pagoda kövén és nézni ahogy a besötétedő ég alatt felragyog a sok-sok aranyozott kupola, és a helyi gyerekek nevetgélve futkároznak a mécsesek vibráló fényében, érezni, ahogy simogat a szél az Inle tavon, miközben szeli a hullámokat a csónakod, és figyelni a szikár, vékony halászok tökéletesen harmonikus mozdulatait, ahogy hajtják a lábukkal az evezőt és emelik ki hatalmas varsájukat a vízből, egytől egyig életre szóló, felejthetetlen élmények, ma is olyan intenzíven élnek bennem, mint ha tegnap lettek volna.

Ezek önmagukban is elegendő okot adnának Mianmar meglátogatására. És az az elképesztő, hogy így is csak szép kulisszák ahhoz, amiért az ország egyedi, amiért igazán magával ragad. A mianmari emberek miatt még akkor is jó lenne itt utazni, ha egy nagy kiégett mező lenne az ország. Így, ezekkel az adottságokkal pedig túlzás nélkül mondhatjuk, hogy hibátlan.